A történet főszereplője Morisato Keichi, egy elsőéves főiskolai hallgató. Szegény elég egy szerencsétlen alak. Nem valami izmos, alacsony és nincs barátnője. Ráadásul a fiúkolesz idősebb lakói igencsak kihasználják. Egy nap, mikor a felsőbb évesek elmennek otthonról, neki kell tartania a frontot. Üzeneteket vesz át, meg ilyesmi. Közben megéhezik, de nincs kéznél semmi ehető sem. Így hát kénytelen házhozszállításhoz folyamodni. De bárkiket is hív fel, vagy zárva vannak, vagy még nem hordanak ki ételt. Nagy igyekezetében félretárcsáz. Egy női hang köszönti az Istennő Segélyszolgálatnál, majd megnyugtatja a fiút, hogy egy illetékes hamarosan felkeresi konzultálás céljából. Keichi épphogy leteszi a kagylót, már meg is jelenik nála egy istennő. Azt hiszi, szórakoznak vele, mikor a gyönyörű Belldandy elmondja, miért is jött. Teljesíti egy kívánságát, bármi legyen is az. Mivel a fiú még mindig úgy gondolja, hogy hülyére vették, azt kívánja: bárcsak vele maradna egy olyan gyönyörű nő, mint Belldandy. Ezzel el lett döntve. Belldandy megkapta a jóváhagyást, a szerződés megköttetett, mostantól Keichi mellett a helye, amíg az óhajtja. Ez persze azzal jár, hogy a visszatérő koleszosok meglátva őket, azonnal kihajítják a fiút és Belldandy-t az utcára. Hála a lány istennői mivoltának, egy öreg templomban berendezhetik otthonukat. Amit, megjegyzem, Belldandy seperc alatt felújít. Itt kezdődik meg Keichi és Belldandy közös élete.